Szent Ürülék, kevés híján egy év telt el a legutolsó blogbejegyzésem óta és az sem volt éppen a leginformatívabb.
Időközben ráeszméltem arra, hogy ahelyett, hogy újabb felületeket nyitok magamnak, melyeket szintúgy tartalommal kellene megtöltenem inkább rákoncentrálok arra, mellyel eddig is foglalkoztam, ez pedig még mindig a TeCső.
Amikor megnyitottam ezt a blogot úgy gondoltam, hogy a szabadabb perceimben, amikor nincsenek videóötleteim, viszont vannak félötleteim, azokat a bizonyos félötleteket itt gépelem le blogbejegyzések formájában, viszont egyre inkább eljutottam arra a felismerésre, hogy az ötleteim 95%-a (rendkívül jelentős része) szinte kivétel nélkül videóként szokta végezni, a többi pedig sohasem szokott továbbjutni a koncepciós szintnél, ergo elévül, mint ötlet, éppen emiatt pedig a blog üresen áll, bármiféle anyag nélkül, bár úgy látom az érdeklődés eleve nem volt túlzottan óriási, mert a csatornámról mindössze 3-6 ember tévedgetett át megnézegetni azt a néhány bejegyzést, melyeket egyáltalán legépeltem.
Szépen lekerekítve tehát: én sem látom túl sok értelmét és közönség sincsen rá.
Ettől függetlenül persze itt fog maradni ez a blog, mint egy madárijesztő azok számára, akik kíváncsiak arra, hogy SpyroGuy mikbe fogott bele hatalmasságos TeCsövező karrierje folyamán és ha netalántán a webs-szel történik valami, akkor ide még mindig felkerülhet a Magyar Sonic Rajzfilmes lista is egy külön bejáratú blogszekcióba, úgyhogy még bőven lehetséges az, hogy egyszer a jövőben lesz még haszna ennek az oldalnak.
Végszónak pedig íme egy szuperexkluzív Sonic Dash véleményezés (végre sikerült huzamosabb ideig is játszanom a játékkal Itloziusz Windows 10-es gépén, igaz az idegeim nem húzták tovább 1-2 óránál).
